Busz 

Mentőötlet

Johannes Schmutzler a diplomamunkája keretében tervezte meg a flexHVC „variálható humanitárius járműkoncepciót” – azaz egy olyan terepjáró autóbuszt, amely használható például betegek és sérültek szállítására, azonban akár mozgó ellátó és irányító központként is funkcionálhat háborús övezetekben. A diákot munkájában az MAN Truck & Bus buszszakértői segítették.

Komoly logisztikai kihívást jelent hatékony orvosi ellátást biztosítani menekülttáborokban, illetve háború vagy katasztrófa sújtotta területeken. Éppen e célt szolgálja a Johannes Schmutzler által kidolgozott flexHVC (Flexible Humanitarian Vehicle Concept) „variálható humanitárius járműkoncepció”. A Hochschule für Gestaltung Offenbach am Main képzőművészeti és formatervezési főiskola diákja arra vállalkozott, hogy a diplomamunkája keretében az MAN Truck & Bus formatervezési szakértőinek támogatásával kifejezetten a humanitárius segélyszolgálatok munkájához szabott járműkoncepciót fejleszt.

A flexHVC számára ideális alapot jelent a busz, hiszen belső tere tágas és egyedien alakítható ki. „Erre a variálhatóságra, a verhetetlen térkínálatra és a busz által kínált lehetőségek sokszínűségére épül a flexHVC” – magyarázza Stephan Schönherr, az MAN Truck & Bus busztervezési alelnöke, aki csapatával a diplomamunka kidolgozását felügyelte. Alvázként a motorját elöl hordozó, igen jó terepjáró képességekkel rendelkező MAN GL 8x8 szolgált. Az összkerékhajtásnak köszönhetően a jármű nehéz körülmények között is bevethető. A moduláris felépítés ráadásul akár 6x6 vagy 4x4 konfigurációt is lehetővé tesz.

A flexHVC négy részből áll: az elsőben egy akár négy fő számára szállást biztosító lakómodul és a vezetőfülke található. Annak érdekében, hogy a legénység számára még a háborús övezetekben is a lehető legjobb védelmet nyújtsa, a jármű alja páncélozott és a fülkéje is védett. A középső rész nagy ajtaján keresztül a mentőszolgálatok és segélyszervezetek munkatársai gyorsan és kényelmesen beszállhatnak a járműbe vagy elhagyhatják azt. A jármű külső megjelenését is úgy tervezték, hogy a funkcióját bármilyen kultúrkörben is azonnal felismerhessék még feliratok nélkül is. A hátsó rész rejti a busz igazi különlegességét – itt található az a sínrendszer, amelynek segítségével a négytengelyes változat esetében két modul tolható be a járműbe.

Ezek a modulok különböző felszereltséget rejtenek, így a rendelkezésre álló felszerelések az adott bevetés körülményeinek megfelelően válogathatók össze. Az egyik modul például akár hat ágyat kínál. Amennyiben a járművet betegek vagy sérültek szállítására használják, akkor így összesen tizenkét fekvőhellyel látható el. Alternatívaként elérhető olyan modul, amely egy komplett műtőt tartalmaz, illetve olyan is, amely egy orvosi rendelő minden szükséges kellékével rendelkezik. Így a járműben háziorvosi praxist működtethetnek, a baleseti sebészet központjaként szolgálhat vagy akár radiológiai vizsgálatok is végezhetők. Mindeközben a csapat mozgékony marad, nem helyhez kötött, mint egy földi létesítményben. „A flexHVC segítségével így a legkülönbözőbb civil vagy akár katonai bevetések is könnyedén kivitelezhetők. A szokatlan koncepció teljesen új nézőpontot teremt a mobilitás és az egyre növekvő globális kihívások terén, igazi jövőbe mutató megoldás” – magyarázza Schönherr. Még azt is kitalálta Johannes Schmutzler, hogyan jutnak el a buszok a háborús övezetbe: a modulok méretét úgy választotta meg, hogy azok szabványos ISO konténerekben is szállíthatók legyenek.

Jövőbe mutató: Johannes Schmutzler főiskolai hallgató járműkoncepciója segíthetne a háború sújtotta övezetekben végzett bevetések során, lényegesen javíthatná a betegek és sérültek ellátását, megkönnyíthetné az orvosi személyzet munkáját

A külső kialakítására, annak kisugárzására igen nagy figyelmet fordított a diplomamunkáján dolgozó hallgató. „A buszok nem ébresztenek negatív érzelmeket, más járműfajtákkal ellentétben ezeket általában nem találják fenyegetőnek. Ez egy hatalmas előnye” – fejti ki Schönherr. A flexHVC megjelenését robusztusság jellemzi, ám lágyabb, ezért hívogató formákat is felvonultat. Mindezt egyértelmű funkcionális részletek egészítik ki – eközben az MAN formanyelvezetének továbbfejlesztését sem téveszti szem elől.

„A diákok kreatív ötletei és elképzelései az MAN formatervező csapata számára mindig felüdítő kapcsolatot jelentenek a fiatal tervezők és felhasználók világa felé. Az ilyen felsőoktatási projektek éppen ezért mindkét fél számára előnyösek. A hallgatók lehetőséget kapnak, hogy az MAN formatervezőivel eszmét és ötleteket cseréljenek, tapasztalatokat gyűjtsenek, és megtapasztalják, milyen mindennapos kihívásokkal szembesülnek egy nagy haszonjárműgyártó formatervezői. Mi pedig az együttműködést üdvözlendő alkalomnak tartjuk, amikor megismerhetjük a diákok innovatív elképzeléseit” – foglalja össze Schönherr.